Kilométer: 1028Bailey és én egy mező szélén ücsörögtünk. Levetettük a cipőnket, és belelógattuk egy kis patakba a lábunkat. Bailey olyan nyögéseket hallatott, amelyek szinte már obszcének voltak, ahogy a víz simogatta a lábát. Megvizsgáltam a vörös horzsolásokat a saját lábfejemen.
– Nem hinném, hogy az Adidast túrázásra találták fel.
A hirtelen optimizmusom már elpárolgott. Lassan kifutottunk az időből, és még mindig nem találtuk meg a civilizáció egyetlen nyomát sem. Aztán a távolban vonatfütty törte át a reggeli madárcsicsergést. Bailey hirtelen abbahagyta az orgazmusos magánszámát.
– Hallottad? – kérdezte. – Azt hiszem, megoldódott a gondunk. Azt lesd!
Megpillantottuk a vasúti sínek tekervényét a mezőn.
– De nem látok egyetlen vasútállomást sem.
Bailey felhúzta a szemöldökét.
–
