Kilométer: 1622Fújtattam az idegességtől, ahogy egy újabb piros lámpába ütköztünk. Sokkal nagyobb volt a forgalom Albuquerque-ben, mint azt előre gondoltam. Folyamatosan a járdát figyeltem, de csak pár ember járkált, és senki se hasonlított egy kicsit sem Bailey-re.
– Hihetetlen! Hol a fenében lehet? – A lehetőség, hogy nem fogok rátalálni, egyre reálisabbá vált. Már végigmentünk szinte az egész útvonalon, de semmi nyomát nem láttunk. Az egyetlen lehetőségünk az maradt, hogy véletlenszerűen megyünk körbe a városban. Tudtam, hogy így kábé annyi az esély, hogy rátaláljunk, mintha idegen létformába akarnánk bukkanni a földön.
Bob egy élelmiszerbolt felé mutatott az utca másik oldalán.
Szélesen vigyorogni kezdtem, ahogy elöntött a remény. Hát persze! Kaja!
– Bob, egy zseni vagy!
