Kilométer: 1624Kiszálltam a limuzinból, és egyenesen a bejárat felé rohantam. Megrohamoztam a pultot, a telefonom már a kezemben volt. Egy ezüstös csengő még mindig csilingelt, ahogy becsaptam az ajtót magam mögött.
– Láttad errefelé ezt a lány? – lihegtem. Az álmos pénztáros nagyokat pislogva előrehajolt, és megnézte a képet. Megéreztem valami távoli, földes, gyógynövényes illatot: fű. A reményem szertefoszlott, hogy ez a srác bárkit is jól megfigyelt volna. Újra pislogott, ahogy lenézett a képre. Meg újra. A szája szélét rágta.
És bólintott.
– Igen? – sikítottam fel. Alig bírtam hinni a fülemnek.
– Ja – erősítette meg.
– Mikor? – A szó inkább sóhaj volt, mint rendes kérdés.
A pénztáros elgondolkozott.
– Talán egy fél órája?
A szívem erősen lüktetni kezdett. Végre valami. Bárhol i
