Kilométer: 929Jobb ötlet híján sétálni kezdtünk az út mentén, ahol csak pár fűpamacs bukkant ki az aszfalt rései között. Bailey kinyújtotta a karját, feltartotta az ujját, és várta, hogy elhaladjon mellettünk egy kocsi. De akárki jött, senki sem lassított. Tovább haladtunk. Lecsaptam egy szúnyogot a karomon. Sétáltunk előre egy kicsit. Az étkezde már rég eltűnt a várossal együtt. Térerőt csak elvétve találtam. Gyorsabban kezdtem menni.
Aztán még gyorsabban.
És még gyorsabban.
Futottam. Mozgattam a karomat. A talpam a földet taposta. A hátizsákom a hátamat verdeste.
– Hé! – ordította Bailey. – Mi a fenét csinálsz? Lassíts!
– Nem tehetem. – Gyorsítottam a tempón. Az aszfalt összemosódott a lábam alatt.
– Nem futhatod le a teljes távot! – kiáltotta Bailey.
– Csak figyelj! – Ordítottam,
