Kilométer: 1024Mind a ketten elbóbiskoltunk, a monoton vezetés álomba ringatott. Mire Sapphire beállt a kocsival egy egyszintes ház omladozó tornáca elé, amin fakó hintaszékek voltak, már hajnal előtt jártunk.
– Otthon, édes otthon – mondta, ahogy kikapcsolta az övét.
Felébresztettem Bailey-t, aki összevissza motyogott, majd letörölte a nyálat az álláról. Gyorsan Sapphire felé pillantott, hogy észrevette-e a gusztustalanságot, de a táncoslány ekkor már kiugrott a kocsiból.
– Azt hittem, kiteszel minket a buszmegállóban – mondtam álmosan. Az elszórt házak ebben a szomszédságban hatalmas telkeken álltak, mögöttük csupasz fák végtelen tengere terült el.
A városnak nyoma sem volt.
– Csak arra gondoltam, hogy biztos harapnátok valamit, mielőtt még elviszlek titeket. Nagyon jó sonkás-sajtos
