New York
2014. március 15.II.
Annyi év után Addie azt hitte, kiegyezett az idővel.
Azt hitte, megbékélt vele, vagy hogy megtanultak létezni egymás mellett – korántsem lettek barátok, de legalább már nem ellenségek.
Ennek ellenére a csütörtök estétől szombat délutánig tartó időszak könyörtelennek bizonyul számára, mintha minden másodpercét olyan gonddal mérnék ki, akár egy öregasszony, aki aprópénzzel fizet a kenyérért. Egyszer sem gyorsul fel, és egyszer sem engedi, hogy Addie valami másba feledkezzen. Mintha a lány nem tudná hogyan eltölteni, elfecsérelni vagy eltékozolni az időt. A percek gömbölyűre híznak körülötte, és az idő egy ihatatlan óceán, amelynek két ellentétes partján van a most és a később, az itt és az üzlet, ő és Henry.
A lány az utóbbi két estét egy két hálószobás, ab
