Gyorsan lezuhanyozott. Egy törölközőben szaladgált a szobában, mert igencsak késésben volt. Szólt tegnap a szerkesztőségben, hogy később fog menni, de nem gondolta, hogy tíz óráig az ágyból sem tudnak kiszállni.
– Biztos nem akarsz reggelizni? – kiabált be neki a konyhából Matteo.
– Nem, tényleg mennem kell. Majd eszek valamit később odabent.
Magára kapta a magával hozott blúzát és egy szűk szoknyát. Haját megrázta, ujjaival eligazgatta. Ilyenkor áldotta a göndör fürtöket, mert meg sem látszott rajta, hogy nem fésülködött, szexisen omlott sörénye a vállára. Sebtében szempillaspirált vett elő, és szájfényt. Pirosítót szokott még használni, de most nem volt rá szüksége, mivel az arca elég színt kapott az elmúlt pár órában átélt öröm következtében. Tűsarkú cipőjét a kezében fogva a konyháb
