Matteo hallotta, ahogy elhajt. Bárcsak minden reggele így indulna! Halvány remény pislákolt benne, de nem merte beleélni magát, hiszen még semmi sem biztos Tamással kapcsolatosan. De ha igaz lenne! Ha a férfi elhagyná Marát! Mennyivel könnyebb dolguk lenne. Persze akkor lennének más problémák. Van három gyermekük. Matteót ez nem zavarta. Tudta, hogy Marának ők a legfontosabbak, és az ő érdeküket tartaná szem előtt minden helyzetben. De inkább félbehagyta a gondolatmenetet, mert nem akart előreszaladni. Szerették egymást, így várhatóan minden helyzetet megoldanak majd, ha odakerülnek. Csak ez a várakozás. Várni rá. Sokszor majd’ beleőrül. De nem bánta. Az a pár óra, amíg vele van, kárpótolja a hosszú ürességért.
– Sajnálom, Mara! Nem mondhatok le rólad! Te vagy az életem. És az életről nem
