– Figyelj, kincsem! Dolgozom. Csak hallani akartam a hangotokat, megkérdezni, hogy érzitek magatokat.
Fia húsz perce lelkesen mesélt. Egy napja nem találkoztak, de annyi minden történt velük, hogy mindent el szeretett volna mesélni részletesen.
– Képzeld, hattyúkat etettünk. Tati vett egy csomó perecet, összetördeltük és bedobáltuk nekik. Meg irtó nagy lángosokat ettünk. És fagyit, meg vízi bicikliztünk.
Mara felnevetett. Örült, hogy ilyen jól érzik magukat.
– Szívem! Beszélünk még később, most mennem kell, mert várnak.
– Jó, anya, úgyis megyünk a strandra. Csak meg kell ebédelnünk, addig mami szerint nem lehet menni.
Mara el tudta képzelni, hogy anyósa egész nap süt-főz, mindig attól fél, hogy éhen halnak a gyerekek. Mint egy kotlós, lesi minden kívánságukat. Szerette Tamás szüleit,
