…tetszett neki, hogy van kinek Morogni, félkomolyan Háborogni, siratni az örökösök sorsát, És vele csodás birtokuk…
JEAN INGELOW:Testvérek, s egy szentbeszéd
Robin sehogy sem tudta elfelejteni a képet, ahogy a lebénult Josh Blay a túlfűtött kórházi szobában sír, és előtte egy pohár jeges víz, amelyet nem tud a szájához emelni. A következő néhány napban újra meg újra eszébe jutott a kerekesszékben ülő fiatalember – hogy érezheti magát, vajon mennyi esélye van, hogy akár egy kicsit is javul majd, érez-e dolgokat, tudja-e majd mozgatni bármijét, és hogy mikor lehet elvárni (már ha egyáltalán el lehet), hogy képes legyen megbékélni az új életével, amelybe oly fájdalmasan taszította a sors.
És gondolt Strike-ra is, mert a kórházban a társának egy eddig ismeretlen oldalával is találkozott
