Ma éjjel hálómban újra lehull A hold hosszú, ezüstszín szőnyege, S kint, mint gonosz macska, őrzőm lapul, Figyel sötét sarokból, és követ szeme, Arra vár, hogy rám vesse magát, Mert a városban töltöttem a múlt éjszakát.
CHARLOTTE MEW:Az ünnep
Robin először nagyon örült, hogy otthon lehet a Blackhorse Roadon. Kicsit fura volt hirtelen egyedül lenni: nincs ott Strike, hogy átbeszélhessen vele dolgokat, vagy hogy barátságos csendben üljön a kocsiban. De ezt az enyhe kizökkentségérzést könnyű volt figyelmen kívül hagyni, miközben a szennyes ruhát tette be a mosógépbe, a helyére rakta a tisztálkodószereket, megöntözte a filodendront, és elszaladt a boltba, hogy legyen valami a hűtőben.
De később már csak nehezebben tudott úgy tenni, mintha nem bizseregnének az idegei, mintha valóba
