Ruhám vizes, fogam vacog, Utam fárasztó volt, nehéz… Ó, emelj át a küszöbön, és engedj ajtódon belépnem!
MARY ELIZABETH COLERIDGE:A boszorkány
Strike-nak most már annyira fájt a lába, hogy meg is állt, és ötven percig pihent egy padon a Victoria pályaudvar mellett. Akkor azt mondta magában, a lába már jobban van, és beállni a sorba egy taxiért pont olyan megterhelő lenne, mint metróval menni tovább, szóval elsántikált a metróig, majd elengedett kettőt is, mert muszáj volt pihentetnie kicsit a csonkját, mielőtt ismét ránehezedhetett volna. Mire feljött a felszínre a Tottenham Court Roadon, már bőven esteledett, és alig tudta visszafogni magát, hogy ne morogjon el egy „bassza meg”-et minden második lépésnél. Most már olyan érzés volt, mintha üvegszilánkokat dörzsölne bele a csonkja v
