Mikor minden rejtélyre fény derül, S a titkokról a pecsét lekerül, Mind, mik éjben s szégyenben neszelnek, Végre névre lelnek…
CHRISTINA ROSSETTI:Előbb vagy utóbb, de végre már
– Jól van – mondta Strike, ahogy az egyre mélyülő sötétben a rövid utacskán mentek kifelé Ledwellék ajtajától. – Beszélnünk kell Katyával. Szeretnék eljutni Anomie-hoz, mielőtt nekiállhatna további winchestereket összetörni.
Amint beültek a BMW-be, és Strike bedobta a mankóit a hátsó ülésre, már hívta is az asszonyt, de néhány kicsöngés után csak a hangposta jelentkezett.
– Nem veszi fel.
– Háromnegyed tíz van – pillantott az órára a műszerfalon Robin. – Talán ilyenkor este már lenémítja a telefont?
– Akkor elmegyünk hozzájuk – mondta erre Strike.
– Nem hiszem, hogy Inigo örülni fog, hogy ilyen késői ór
