Simon nevetett.
– És ki volt az egyetlen férfi, aki kikérdezett a kapcsolatunkról?
Daphne elfintorodott.
– Ami azt illeti, ő is herceg. Furcsa öregember, aki azt állítja, hogy apád barátja volt.
Simon arca hirtelen megfeszült.
Daphne csak vállat vont, nem vette észre a változást.
– Folyton azt hangoztatta, milyen jó herceg volt az apád. – Felnevetett, ahogy az öreg herceg hangját próbálta utánozni. – Fogalmam sem volt, hogy nektek, hercegeknek ennyire kell törődni egymással. Hiszen nem akarhatjuk, hogy egy inkompetens herceg rossz fényt vessen erre a nemes címre.
Simon semmit sem szólt.
Daphne elgondolkodva arcát paskolta ujjaival.
– Jut eszembe, nem emlékszem, hogy csak említést is tettél volna az apádról.
– Mert nem szeretnék beszélni róla – felelte Simon kurtán.
Daphne aggoda
