– Nem látok okot, miért ne alhatnánk egy szobában.
Simon összeszorította állkapcsát, olyan erősen, hogy Daphne megesküdött volna, fogcsikorgást is hallott.
Szóval külön szobát akart. Ez önmagában is elég, hogy egy ifjú feleség úgy érezze, férje nem becsüli meg.
A fogadós Simonhoz fordult, jóváhagyásra várt. Simon kurtán bólintott, a fogadós örömében összecsapta a tenyerét. (Valószínűleg ezzel egyben megkönnyebbülését is kifejezte, mert semmi sem árt jobban az üzletnek, mint egy haragos herceg a fogadóban.) Megragadta a kulcsot, kilépett a pult mögül.
– Ha megtennék, hogy követnek…
Simon intett, hogy Daphne menjen elöl, közvetlenül a fogadós után, ő követte a lépcsőn. Néhány kanyar és folyosó után nagy, kényelmesen berendezett szobába jutottak, aminek ablakából a falura nyílt kilátás.
