– Azt akartam mondani, mielőtt oly értőn elterelte gondolataimat, hogy úgy tűnik, kénytelen leszek részt venni bizonyos londoni társasági eseményeken.
– Aligha hiszem, hogy ez rosszabb a halálnál.
Simon nem vette tudomásul ezt a megjegyzést.
– Ha jól sejtem, ezeken önnek is meg kell jelennie.
Daphne lassú, egyszeri, fejedelmi bólintással válaszolt.
– Talán lenne mód arra, hogy megmeneküljek a Featherington család és hasonlók figyelmétől, ön pedig anyja folyamatos vőlegényszerző törekvéseitől.
Daphne várakozó kíváncsisággal nézett rá.
– Folytassa, kérem!
– Mi ketten – mondta és hozzá hajolt, tekintetével elbűvölve a lányt –, össze fogunk tartozni.
Daphne nem szólt. Semmit nem szólt. Nézte, csak nézte a herceget, mintha azon gondolkodna, ő-e a világ legotrombább embere, vagy egyszer
