Együtt töltött éveik, vagyis természetesen egész élete során Daphne soha, egyetlenegyszer sem tapasztalta, hogy anyja betette volna a lábát az istállóba.
– Ön igazán kiváló vendéglátó – mondta Simon a csokrot maga elé tartva. – Tessék, ez az öné.
– Az enyém? – Violet nem tudott mit szólni a csodálkozástól, furcsa szusszanó hangot hallatott. – Biztosan? Mert én… – Daphnéra nézett, majd Simonra, aztán megint a lányára. – Biztos ebben?
– Teljes mértékben.
Violet sűrűn pislogott, és Daphne észrevette, hogy könny csillog a szemében. Rádöbbent, hogy anyjának soha senki nem adott virágot. Legalábbis azóta nem, hogy apja tíz évvel korábban meghalt. Annyira anya volt, hogy Daphne elfeledkezett róla, hogy nő is.
– Nem is tudom, mit mondjak – szipogott Violet.
– Próbáld meg talán azt, hogy „kös
