1
Amióta egyedül élsz, korán jársz be a Kiadóba. Majdnem mindig elsőnek érkezel. Igyekezetedet munkatársaid példás kötelességtudásnak vélik, az is lehet, hogy stréberkedésnek, s csak te tudod, hogy az üresség elől menekülsz. Ha elmondanád nekik, úgysem hinnék el. Mindig a kora reggeli órák a legüresebbek. Menekülsz a kölcsönlakásból, amely barátodé, akár valami süllyedő hajóról, vagy mintha földrengés elől futnál ki az utca közepére, ahol a ház nem dőlhet a fejedre. Múltad nincs, nem akarod, hogy legyen múltad. Összeszorítod a fogad, ökölbe szorítod a kezed, néma maradsz, amikor nyilatkoznod kellene. Ilyenkor nagyanyádra gondolsz, az ő fenséges némaságára.
Arra a nyár végi délutánra gondolsz, amelyen nagyanyádat megfürösztötték a mosóteknőben a kútnál, aztán törülközőkbe bugyolálva leült
