– Igyunk – kértem, ő pedig csak bólintott, majd előrement, hogy utat törjön nekem a tömegben. Követtem hát. Egyszer csak egy nagy tócsa valamibe léptem, ami alaposan átáztatta a zoknim.
– A fenébe! – lapogattam a talpamat.
– Mi az? – fordult vissza a srác.
– Valami folyadékba léptem – grimaszoltam, mire felnevetett. Kisfiús mosolya volt, de egyáltalán nem gyerekes.
– Miféle folyadékba? – lépett közelebb. Kezemet a vállára tettem, hogy megtartsam az egyensúlyom, miközben felemeltem a bal lábam, és lehúztam a zoknimat. Cole megtartott a könyökömnél fogva, és érdeklődve várta a folytatást, én pedig megszaglásztam az átázott zoknimat.
– 1950-es Maccalan – jelentettem ki megjátszott magabiztossággal.
– Titokban whiskyszakértő lennél? – szaladt össze a srác szemöldöke.
– Mielőtt alkoholis
