8. FEJEZETSzeptember 15., vasárnap
Későn ébredtem.
Hunyorogva nyitottam ki a szememet, ugyanis a függönyök közötti résen bevilágított a nap. Kisimítottam az arcomból a kósza tincseimet, és felültem az ágyban, reflexszerűen szorosabbra húzva kilazult hajgumimat. Mindig copfban alszom, szinte elképzelni sem tudok mást, így a legkényelmesebb. Az éjjeliszekrényemen levő digitális órára pillantottam. 11:21. Azta! Jó későre járt. A telefonomért nyúltam, és megnyomtam az oldalán lévő gombot. Nem volt sem hívásom, sem olvasatlan üzenetem. Leejtettem magam mellé a paplanra a telefont, majd kikászálódtam az ágyból, és nagyot ásítva lementem a konyhába. Kávét töltöttem, amit jól felöntöttem tejjel, és némi cukrot tettem bele. A hűtőn egy cetli díszelgett: ebéd a hűtőben, anya pedig a rendelőben. A
