4. FEJEZETSzeptember 11., szerda
Még az első előadás előtt összefutottam Rhett-tel, aki csak biccentett, és már ment is tovább. Hát, nem lettünk legjobb barátok, az egyszer biztos. Elivel is találkoztam, sőt mind a három lánnyal közös volt az órám, így egy sorba ültünk le. A szélen Kinsley, mellette Aubree, Eliana és én zártam a sort, másik oldalamon egy rakás üres székkel.
– Nagyon király volt a tegnap este – kezdte Aubree.
– Kár, hogy elmentél, Sere – folytatta Kinsley.
– Te rendben visszaértél? – fordultam Elihez.
– Igen, persze – bólintott, de úgy tűnt, nem is figyel rám, tekintete az ajtóra tapadt, ezért odafordultam én is. Mi mást is láthattam volna, mint Ace-t belépni. Az eszem megáll! Körbenézett a teremben, tekintete szinte azonnal megakadt rajtam, fejbillentés, mosoly.
– Ez
