A vonzás törvénye

3. FEJEZET

3. FEJEZETSzeptember 10., kedd

– Sziasztok! – került mellénk másnap délután két, számomra ismeretlen lány az udvaron, majd helyet foglaltak velünk szemben a padon. Persze nem volt ebben semmi extra, hisz nekem amúgy is az egész egyetem ismeretlen arcokból állt.

– Sere, bemutatom a lányokat: ő Kinsley, ő pedig Aubree – mutogatott Eli hadonászva.

– Helló – fogtunk kezet.

– Tegnap lógtak – közölte Eli vigyorogva.

– Nem is lógtunk – ellenkezett Aubree.

– Pihentünk – helyeselt Kinsley.

– Mit pihentetek ki? A nyár fáradalmait? – vonta fel a szemöldökét szórakozottan Eli.

– Valami olyasmi – kacsintott rá Aubree.

Aubree és Kinsley külleme meglehetősen hasonló volt, ahogy ez a velünk egyidős lányok nagy részére szintén jellemző. Követték az aktuális trendet, a sminkjük, a ruháik, a frizurájuk, mind iszonytató módon hasonlóan nézett ki, ezáltal ha az ember csak rájuk pillantott, semmi egyedit nem talált bennük. Eli egy kicsit elütött tőlük abban a tekintetben, hogy nem villantott olyan dekoratív dekoltázst, mint két barátnője, de nem voltam benne biztos, hogy ennek oka saját stílusa, netalán elvei, vagy csak az, hogy kicsik a mellei.

– Ace már bepróbálkozott, Sere? – fordult felém Kinsley kíváncsian.

Bámulatos, ahogy itt mindenki kedve szerint azonnal a becenevemen szólít.

– Meglehet – vontam meg a vállam flegmán. A szemem sarkából figyeltem, hogy Ace meg a haverjai csoportosan bevonulnak az udvarra, majd letelepszenek egy tőlünk nem messzi padon. Ace természetesen aznap is egyszerűen túl menő volt ahhoz, hogy szimplán üljön, így az asztalra tette a seggét, lábát pedig megtámasztotta a padon.

– Elég szexi, meg kell hagyni – mosolygott rám Aubree, azzal a „ne érezd magad rosszul, ha te is beleesel, mi megértjük” fejjel, miután rajtakapott, hogy Ace-t néztem.

– A külső nem minden – csóváltam meg a fejem, majd elkaptam róla a tekintetem.

Megrezdült a telefonom a zsebemben, így előtornáztam, és megnyitottam a Messenger-üzenetet.

Wilder Ace üzenete: Meg kell hogy mondjam, cseppet sincs ellenemre, ahogy bámulsz.

A homlokomat ráncolva emeltem fel a fejem, majd a feladóra néztem, aki persze semmi újat nem tudott kitalálni, így csupán félrebillentette a fejét, és halványan elmosolyodott. Úgy látszik, ez afféle szexepil lehetett nála, amit ő maga talált ki. El tudtam képzelni, ahogy áll a tükör előtt, és billentgeti a fejét, tesztelve, hány fokos döntés a legszexibb.

Nem voltunk ismerősök a Facebookon, de persze ez nem okozott gondot, így is, úgy is lehetett üzenetet küldeni. Átneveztem Seggfejre, majd lezártam a telefonom képernyőjét, és válaszírás helyett leeresztettem a kezemet.

Mellettem a három csaj épp nagyban csacsogott valami szörnyen izgalmas témáról, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy el kellene osonnom. Persze jó arcok voltak, hiszen ahelyett, hogy magamra hagytak volna, kedvességből meghívtak maguk közé… de én szerettem volna inkább magánykodni! Viszont voltam annyira bunkó, hogy ezt meg is osszam velük.

Seggfej üzenete: Este buli lesz nálam. Gyere el.

Hát ez a gyerek csak nem nyugodott! Mi is volt a második tipp? Ha figyeltem volna, most biztos emlékeznék. Járjak buliba? Aha, ez lesz az.

Sere üzenete: Passzolom.

Nagyot sóhajtva és még véletlenül sem nézve feléjük, ismét elraktam a telefonom.

– Meghívtak a f*******:-eseményre. Ma buli lesz – közölte Eli lelkesen a telefonját nyomkodva.

– Épp itt az ideje az évnyitó bulinak – jegyezte meg Aubree vigyorogva, aki valószínűleg szintén kapott meghívót.

– Ugye eljössz, Sere?

– Inkább kihagyom.

– Olyan vagy, mint Eli tavaly – nevettek a lányok.

– Gyere el velünk! Jól fogunk szórakozni, hidd el.

– És ne aggódj, Ace nem erőszakos. Azt szereti, ha egy csaj önként adja meg magát neki – magyarázta Eli jókedvűen.

Nem értettem, mi ezen az örülnivaló, mivel az a normális, ha valaki nem erőszakos. Nem kell így vidulni, csak mert valaki normális. Vagy talán arra célzott, hogy míg ellenállok, nincs félnivalóm? Ace-re pillantottam, éppen pötyögött valamit a telefonján, egy minutummal később pedig az enyém jelezte, hogy üzenetet kaptam. A pasi elmosolyodott, majd elfordította a fejét. Megnyitottam az üzenetét.

Seggfej üzenete: Megint vesztettél.

Annyira menőnek gondolta magát, hogy nem kell több, és máris beleegyezem. Jó ég, milyen önbecsülés, önálló gondolatok és tartás nélküli lányokat szedett fel előttem?! Még két napja se tartott, én mégis kezdtem már unni ezt a játékot.

– Szóval, miért is van beverve a képe? – érdeklődtem a lányoktól, eltéve a mobilomat.

– A gólyatáborban összebunyózott két harmadévessel – felelte Kinsley.

– Mert elvették a játékát? – vontam fel kérdőn a szemöldököm.

– Én úgy tudom, hogy zaklattak egy lányt, és Ace rajtakapta őket.

– Én azt hallottam, hogy a két srác összeverekedett valamin, és ő csak közbelépett.

Hű, mindkét kamu sztoriban hősként volt feltüntetve!

– Én meg azt, hogy összefeküdt a barátnőjükkel, és a két csávó így állt bosszút.

Na, ez már hihetőbben hangzott. Úgy döntöttem, Eli sztoriját fogom megtörténtnek tekinteni. Mondjuk ennyit arról, hogy a srác nem erőszakos. Tisztán emlékszem, nekem úgy fogalmazott: „nem tudod, hogy néz ki a másik kettő”. Tegyük fel, este elkapták egy sötét sarokban, hogy jól elnáspángolják a nők miatt, de ő persze nem hagyta magát, és még jól vissza is ütött, rögtön azután, hogy lenyúlta a szerencsétlenek csaját.

– És mit kerestek harmadévesek a gólyatáborban?

– Tudod, ilyen mentorprogram keretében. Szervezők és segítők – magyarázta Eli.

Logikusnak tűnt. Nagyon is el tudtam képzelni, Ace azért vesz részt ezeken, hogy könnyebben felmérje a kínálatot, és válogathasson az új gólyalánykák között, „mentorálás” címszó alatt. Segít nekik, és tanítja őket, csak nem az egyetemről, hanem az életről. Milyen elragadó!

A buli hivatalosan kilenckor kezdődött, de ilyenkor az időpont csupán formalitás. Mindenki akkor megy, amikor akar. Nos, én semmikor sem akartam, így amint a lányok előhozakodtak azzal, hogy találkozhatnánk előbb valahol, kerek perec megmondtam nekik, hogy én nem megyek.

Seggfej üzenete: Elindultál már?

Egy percre elgondolkodtam azon, hogy nem válaszolok, de aztán mégis másképp döntöttem.

Sere üzenete: Hogyne. Már rég.

Seggfej üzenete: Akkor miért ég a szobádban a villany?

Fene esne bele! Itt áll az ablakom alatt? Komolyan képes ennyi energiát feccölni egy sima numerába?

Sere üzenete: Ég a villany? Biztosan elfelejtettem lekapcsolni.

Tuti, hogyha megmozdultam volna, még azt is kiszúrta volna.

Seggfej üzenete: Szívesen felmegyek, és lekapcsolom.

Ez a legbénább csajozós duma, amit valaha hallottam. Amit bárki valaha hallott. Neki máskor tényleg beválik? El kellene beszélgetnem a nőivel, és rámutatni, mennyire nem egészséges, hogy ilyen olcsón adták magukat.

Sere üzenete: Kösz, majd szólok anyának.

Seggfej üzenete: Anyukád nincs itthon.

Ki a jó élet ez a gyerek? Mániákus zaklató? És egyébként is, mi az, hogy „itthon”? Neki ez a legnagyobb jóindulattal is csak egy „otthon”.

Seggfej üzenete: Idefelé láttam a rendelőben.

Anyu állatorvos. Nyitott egy kis magánrendelőt néhány utcával odébb. Bár nem rémlett, hogy valaha meséltem volna itt erről bárkinek is. Viszont ez legalább azt jelentette, hogy Ace még nem tört be hozzánk, hogy átkutassa a házat, és megbizonyosodjon arról, hogy anya nincs itt. Mondjuk ezt még betudtam annak, hogy a kisvárosban futótűzként terjednek a pletykák.

Sere üzenete: Mit akarsz?

Seggfej üzenete: Elvinni a buliba.

Sere üzenete: Kösz, de kihagyom.

Seggfej üzenete: Akkor itt fogok állni egész este.

Nem igazán értettem, minek töri magát ennyire értem. Tekintetem a szekrényem ajtajára erősített tükörre tévedt, melyben saját magamat láttam a telefonommal a kezemben. Nem voltam valami nagy szám. Vékony voltam, kicsi hátsóval, lapos, A kosaras cicikkel és sovány arccal. Egyszerű, oldalt elválasztott szőke hajam nagyjából a felkarom közepéig ért, egy-egy kósza hullámmal megtoldva, és az esetek többségében egyszerű copfban hordtam. Nem voltam csúnya, de különleges sem. Biztosan egy csomó egzotikus gólyalány akadt a gazdaságis elsőévesek soraiban, az egész egyetemen fellelhető újoncokról nem is beszélve.

Sere üzenete: Csak bátran.

Azt hitte, érdekel?

Seggfej üzenete: Nem bánod, ha beteszek egy kis zenét?

Nem válaszoltam.

Erre maximum hangerővel bömböltetni kezdett valami szörnyű ricsajnak hangzó zenét, de úgy, hogy kis híján beleremegtek a falak. Felpattantam, és kipillantottam az ablakon. Egy motor parkolt a házunk előtt, rajta kisebb hangszóró. Felkészülten érkezett.

Sere üzenete: Kapcsold ki, seggfej!

Seggfej üzenete: Itt várlak.

Hogy a rosseb enné meg!

Sere üzenete: Majd ha kikapcsoltad, lemegyek.

Seggfej üzenete: Ugyan, Sere. Ilyen béna trükkel nem versz át.

Basszus.

Mivel nem akartam pizsiben lemenni (a rövidnacim csak rontott volna a helyzetemen), gyorsan felkaptam egy térdén szakadt csőnadrágot, hozzá szürke pólót meg fekete pulcsit, és már le is robogtam a lépcsőn. Feltéptem az ajtót, a motorhoz léptem, és elegáns mozdulattal rávágtam a hangszóróra, mire az elhallgatott.

– Szóval mégis itthon vagy – húzódott gúnyos vigyorra Ace szája.

– Kezdelek nagyon unni – utánoztam a mimikáját. – Honnan tudtad, hogy itt lakom?

– Apám ingatlanközvetítő.

Hát ez nem éppen volt válasz a kérdésemre.

– És?

– Rajta keresztül vettétek a házat – adta meg végül a hiányzó logikai összefüggést.

– Hát ez csodálatos! – sóhajtottam.

– Pattanj fel – invitált.

– Nem, kösz.

– Jesszus, Sere! Csak szállj már fel! – A fejemre nyomta a bukósisakját, és felhúzott maga mögé.

Egyáltalán nem tetszettek a módszerei. Este üvöltetni a zenét, felverni a többi lakót, ez nem az én stílusomnak megfelelő megoldás volt. Arról már nem is beszélve, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy ő akarta. Valószínűleg egész életében mindig megszerezte, amit akart.

– Kemény csaj vagy – jegyezte meg vidulva.

– Mi a fenét vigyorogsz? – mordultam rá.

– Megyünk bulizni! – Egy pillanatig nézett, majd rám kacsintott.

A motoron ülve arra jutottam, azért gürizett ennyit értem, mert kihívást látott bennem. Végre egy csaj nem adta be egyből a derekát, összeszólalkozhatott vele, és szórakoztatta a makacskodásával. Ez a srác a jelek szerint mindenkit (és valószínűleg mindent) megkapott eddigi élete során. Talán elunta már, és valami izgalmasabbra vágyott. Természetesen annyira nem izgalmasra, mint egy kapcsolat, az viszont pont lekötötte, hogy több erőfeszítést kell tennie egy lány kedvéért.

Ültem már motoron korábban is, de egészen elfelejtettem, milyen kellemes érzés. Sokkal felszabadítóbb élmény, mint autóval utazni, mert érezhetem az illatokat, a szellőt az arcomon és a sebességet. Igaz, nem bíztam az előttem ülő srácban, ám valahogy mégis biztonságban éreztem magam mögötte. Úgy éreztem, jól vezet, figyelmesen és türelmesen. A város pedig hangulatos volt, mindenfelé égtek az utcalámpák, a póznákon és házakon különböző fényfüzérek világítottak, az utcákon zajlott az élet.

Áthajtottunk a belvároson, és ismét a kertes házak között haladtunk, csak pont a város másik végében.

– Itt amúgy nem te laksz? – kaptam le a fejemről a bukósisakot, mikor Ace leállította a motort, és felnéztem a házra.

– De.

– És cseppet sem izgat, hogy itt hagyod a bulit? – szaladt fel a szemöldököm. Azt gondoltam, nem az ő háza, hanem sokkal inkább a szüleié, ergo odafigyelhetett volna rá jobban is.

– A fiúk tartják a frontot. – Leszállt a motorról, és elvette a kezemben tartott sisakot.

– „Fiúk” alatt a hű alattvalóidat érted, akik mindenhova követnek a suliban, és félóránként tisztára nyalják a segged?

– Húszpercenként – pontosított szórakozottan. – Ők a barátaim. – A sértésem lepattant róla, vigyorogva válaszolt.

– A barátaid? Sajnálom, ezt nem tudtam – jegyeztem meg ironikusan.

– Semmi gond – biccentett továbbra is mosolyogva.

A fenébe már! Bárhogy próbálok legalább egy icipicit elevenére tapintani, minden megjegyzés és sértés lepereg róla. Még van képe vigyorogni a nyavalyásnak! Kitárta előttem az ajtót, és szívélyes mosoly kíséretében maga elé engedett.

Hatalmas tömeg, hangzavar és valami irdatlan nagy káosz fogadott.

– Üdv nálam! – kacsintott rám, mire csak összehúztam a szemem.

– Ezt a hátam közepére se kívántam – fintorogtam a nagy tömeg láttan és a borzalmas diszkózene hallatán. Nem is olyan régen még az ilyen bulik jelentették az abszolút szórakozást számomra, de most, hogy sikeresen magam mögött hagytam azokat az éveket, már nem vágytam rá.

Ace szóra nyitotta a száját, de megjelent az egyik haverja, és mondott neki valamit, majd mindketten az emelet irányába néztek. Vendéglátóm bólintott, aztán felém fordult.

– Bocsáss meg nekem, Sere. Magadra kell hogy hagyjalak – kért elnézést, amin kis híján elnevettem magam. Már ki sem akadtam azon, hogy iderángatott, most meg elhúz.

– Menj bátran. Távozásod módfelett boldoggá tesz – villantottam rá a mesterkélten kedves mosolyomat.

Oldalra billentette a fejét, óvatos mosolyra húzta a száját, azután a haverját követve eltűnt a tömegben.

Itt volt a tökéletes alkalom, hogy szépen megpattanjak. Tettem egy lépést hátra, és megfordultam. Már a kilincsen volt a kezem, amikor egy ismeretlen hang gazdája megállított.

– Hova igyekszel? – érdeklődött Rhett, ami kábé úgy hangzott, mintha tilos lett volna elhagynom a házat, én pedig épp megszegni készültem a szabályokat.

– Haza.

– Még csak most jöttél – érkezett a válasz.

– Na ne mondd! – forgattam a szemem.

– Gyere – biccentett némileg parancsoló hangnemben, mire rajtam volt a sor, hogy leutánozzam Ace csodálatos mozdulatsorát, és félrebillentett fejjel végigmérjem Rhettet.

– Nem.

– Fárasztó vagy – sóhajtott.

– Nem kell ám beszélgetnünk – céloztam arra, hogy történetesen ő jött oda hozzám, és ő nem hagyott békén engem.

– Sajnos kell.

– Őfelsége kért arra, hogy hű kutyaként kövess, és szemmel tarts, nehogy kereket oldjak?

– Menjünk a konyhába – indult meg, én pedig mentem utána, mert egyszerűen nem tudtam hová tenni, ami az imént történt.

– Megjutalmazlak, ha most futni hagysz – próbáltam alkudozni csupán a hecc kedvéért.

– Semmi olyat nem tudsz felajánlani nekem, amim ne lenne meg.

– Felszabadítalak – vigyorodtam el, és legnagyobb meglepetésemre Rhett kurtán ugyan, de fejét csóválva felnevetett. Pont úgy hangzott, mint az ebédlőben, most sem sikerült megfejtenem a mögötte rejlő érzést.

– Tessék – nyomott a kezembe egy teletöltött poharat.

– Szerintem te sem hiszed, hogy ezt megiszom – szagoltam bele undorodva.

– Egy percig sem gondoltam – felelte a pultnak támaszkodva, és belekortyolt az italába.

– Biztos kilógnék, ha nem lenne pia a kezemben – tettem le a poharat.

– Nekem édes mindegy – ingatta a fejét nemtörődőm stílusban.

Kezdtem érteni, miért mondta azt Eliana, hogy Rhett senkivel sem kezd. Gyakorlatilag semmilyen értelemben.

– Kösz, hogy vigyáztál rá nekem – paskolta meg barátja vállát az érkező Ace.

– Egy élmény volt.

– Mintha valami drága telefon lennék az értékmegőrzőben – forgattam ismételten a szememet, a házigazda pedig szorosan elém lépett.

– Értékesnek értékes vagy, az már biztos – nézett mélyen a szemembe. Éreztem leheletét a számon, amitől megborzongtam. Magabiztos vigyorral nyugtázta a reakciómat, majd arrébb slattyogott, hogy elővegyen magának a hűtőből egy doboz sört.

– Azt hiszem, Vésznek foglak nevezni – vizslattam őt, miközben felnyitotta a sörét.

– Vész? – vonta fel a szemöldökét.

– Érted. Wilder Ace. Vész. Plusz egyébként is magad vagy a veszedelem – magyaráztam.

– Mert pillanatok alatt elérem, hogy belém szeress, és ugyanilyen hamar töröm össze a szívedet? – érdeklődött, és megállt tőlem egy méterre, csípőjét a pultnak támasztva.

– Sokkal inkább azért vagy veszélyes, mert az akaratomon kívül megszerezted a lakcímem, és oda is jöttél zaklatni.

– Az csak véletlen egybeesés volt – legyintett szabad kezével. – Viszont ha megadod a számod, legalább azt nem kell majd kinyomoznom.

– Jó trükk – csettintettem, majd ellépve mellette elhagytam a konyhát.

– Hát mégis itt vagy! – kapott el a nappaliban Eliana, Aubree és Kinsley, majd lenyomtak a kanapéra, és mellém telepedtek.

– Itt – vontam vállat.

– Azt csiripelték a madarak, máris volt egy kis akció az emeleten – heherészett Aubree, a kezében lévő pohár valószínűleg messze nem az első volt.

– Miféle akció? – szaladt fel a szemöldököm.

– Ace-nek kisebb háreme van – kuncogott Kinsley, amit egy undorodó fintorral reagáltam le.

– Ezt itt abba is hagyhatjátok, a legkevésbé sem érdekelnek a részletek – húzódott gúnyos mosolyra a szám.

– Ugyan, Sere. Vele jöttél ide.

– Hagyod magad, mint mindenki más – mutatott rá a szomorú igazságra Eliana.

Az összes bunkó törekvés ellenére igenis nemet kellett volna mondanom, és ahhoz tartanom magam, nem pedig beleegyezni.

– Igazatok van – bólintottam, és indulásra készen felálltam.

– Most hova mész? – értetlenkedett Aubree.

– Haza. El se akartam jönni – jelentettem be, mint valami hírt, és otthagytam őket.

Idegesített már maga a tény is, hogy hagytam magam. Hiába próbáltam ellenállni, végül mégis beadtam a derekam, holott az égvilágon semmit sem akartam egy ilyen sráctól. Vagy ha igen, azt sürgősen ki kellett vernem a fejemből a hozzá hasonló gondolatokkal együtt. Leléptem a buliból, és bár a szemem sarkából érzékeltem, hogy Rhett meglátott, ezúttal nem állított meg.

– Elkísérlek – sorolt mellém nem sokkal később Eliana.

– Nyomja valami a szívedet? – Gondterheltnek tűnt.

– Csak aggódom. Látom, hogy kemény csaj vagy, de sok kemény csaj próbált már ellenállni.

– Kezdem úgy érezni magam, mintha valami fantasydrámába csöppentem volna – grimaszoltam, majd elmélyítettem a hangomat. – „Sokan próbáltak ellenállni a gonosznak, de végül mind ugyanúgy végezték. Meghaltak.”

– Még csak fél éve tanulok itt. Először nem vettek fel, így egy másik szakot kezdtem el, félévkor viszont jó pár embert kiszórtak az egyetemről, így sikerült átkerülnöm – mesélte, én pedig a zsebembe süllyesztettem a kezem.

– Most jön az, hogy elregéled, mi volt köztetek? – sóhajtottam fáradtan.

– Igen – felelte. Ő sem vette magára. Lehet, hogy eleve velem volt a baj. Nemcsak Ace-ről peregtek le a megjegyzéseim, hanem mindenkiről, mert kijöttem a gyakorlatból.

Seggfej üzenete: Leléptél?

– Gondolom, már az első napodon kiszemelt. Mit is mondtál a friss húsról? – merengtem szórakozottan. – „A gonosz másra sem feni a fogát” – kezdtem újra a fantasym szövegét.

– Valahogy úgy. Nekem nem lettek azonnal barátaim, senki nem világosított fel.

Mondani akartam, hogy nekem sincsenek, és egyébként felvilágosítás nélkül is elég látványos Ace életstílusa, de jobbnak láttam befogni a számat.

– Értem.

Seggfej üzenete: Ejnye, Sere. Nem illik köszönés nélkül távozni. Anyukád nem tanított meg erre?

– Egy hihetetlenül helyes fiút láttam, aki mindent megtett azért, hogy meghódítson. Kinek ne imponált volna?

Nekem. Már az első pillanatban seggfejnek tűnt.

– Tudom, hogy neked az elejétől fogva nem szimpatikus, viszont lásd be, nagyon vonzó. Főleg ha új vagy, és nincs senkid, akit ismernél.

– De nem szerettél bele, vagy ilyesmi, ugye?

– Dehogy.

Seggfej üzenete: Mintha csak azt akarnád, hogy utánad menjek.

Ez teljesen hülye.

Sere üzenete: Most nagyon nem vágyom a társaságodra.

Seggfej üzenete: Tehát máskor vágysz?

Sere üzenete: Írhatok bármit, úgyis azt látod majd a soraim között, amit te akarsz. Nincs igazam?

Seggfej üzenete: Ez egyszer futni hagylak.

Sere üzenete: Megjött az eszed?

Seggfej üzenete: Az én eszem eddig is abszolút a helyén volt.

Sere üzenete: Nézőpont kérdése.

– Vele beszélsz? – érdeklődött Eli, mire felnéztem a telefonból, aztán inkább a zsebembe süllyesztettem.

– Nem teljesen világos számomra a sztorid – kerültem ki a kérdést. – Azt mondtad, jártatok. Utána pedig nyilvánvalóvá tetted a számomra, hogy ő eleve nem akar kapcsolatot, csak szórakoztató éjszakákat.

– Hát, tudod, én nem feküdtem le vele azonnal – magyarázta. Vagy úgy, Elinek kapcsolat kellett, és Ace gondolta, megadja neki, hogy aztán megfektesse.

– De később igen? – próbáltam összerakni a néhol még homályos történetet.

– Nem! – vágta rá a kelleténél jóval hevesebben.

– Oké, nyugi – tartottam fel a kezemet védekezően.

– Időközben rájöttem, hogy másokkal is találkozgat, szóval véget vetettem a dolognak. Bár így utólag belegondolva ő egy szóval sem állította, hogy hűséges lesz – kulcsolta össze az ujjait eltöprengve.

– Nehogy már magadat hibáztasd! – hüledeztem a reakciója láttán. – Szerinted ilyen egy kapcsolat kezdete? Jó esetben megegyeztek monogámiában? Nem ez az, amit eleve elvárna az ember?

– Úgy értem, szerinte nem jártunk, meg semmi.

Hát ebbe inkább bele se kérdeztem.

– És Aubree meg Kinsley? – Szinte biztosra vettem, hogy mindketten voltak már Ace-szel.

– Ők jó bulinak tartották az egyéjszakás kalandot a kar nagymenőjével – vonta meg a vállát Eli, de nem tűnt úgy, mint akit zavar a dolog.

– Aha.

Szerencsére az este további részében Wilder Ace békén hagyott. Bizonyára akadt más lány, aki önként és dalolva odaadta magát neki, megkímélve szegényt az egyedülléttől, engem meg pont hogy tőle. Eli visszament a buliba, anya pedig már aludt, mikor hazaértem, így nyugodtan ellehettem magamban. Kétszer rezdült meg a telefonom az este folyamán, és voltam olyan hülye, hogy mind a kétszer érdekelt, ki az, és mit szeretne. Miután azon kaptam magam, hogy nem stimmel, amit csinálok, kikapcsoltam a mobilt, és hasznosabb dolgok művelésével töltöttem az időm.