– Kovácsa van-e a falunak?
– Minek lenne? – röhögött a polgármester.
Az emelkedett, mégis vidám hangulatot csupán doktor Dömötör mogorvasága felhőzte be. Doktor Dömötör szótlanul ült a cserépkályha mellett, s a pálinkázásban sem vett részt. Az volt a benyomásom, hogy valamiért haragszik rám. Néha elővette a zsebkendőjét, és beleköpött. Később elszundított, legalábbis lehunyta a szempilláját, s a feje a mellkasára nyaklott. A falu jegyzőjétől megtudtam, hogy doktor Dömötör rendkívül jószívű ember, s a t.-i lakosok osztatlan szeretetét élvezi. Valahányszor hazajön a szülőfalujába, mindig hoz magával egy szatyorra való kenőcsöt, végbélkúpot, aszpirint, vérnyomáscsökkentő tablettát és mindenféle hasznos pirulát, vitamint, lázmérőt. Mivel a faluban orvosi rendelő még nincs, a gyógyszereket a
