Itt ért véget a barna Ilonka álma. Na most aztán jól kösd fel a gatyádat, doktor Dömötör, gondoltam. S nem csak én vártam lélegzet-visszafojtva, hogy mit fog mondani a gyógyszerész. Egy kicsit csalódtam, ahogy elkezdte. Mert így kezdte:
– Neked is fészket kell raknod, Ilonka. Az idő könyörtelen úthenger.
A barna Ilonka újfent megsimogatta doktor Dömötör kézfejét.
– Ne kíméljen, doktor Dömötör – kérlelte az idős férfit. – A teljes igazságot mondja, bármilyen kegyetlen is az.
Doktor Dömötör olümposzi magasságokból hallgatta meg a barna Ilonka fohászát.
– Az a Miska gyerek nem való hozzád – mondta ki végül a rettenetes ítéletet, s látszott rajta, hogy ez nagyon nehezére esik. – Lehet, hogy jó fiú, de te félsz tőle. Ami pedig az én szobromat illeti, az azt jelenti, hogy te tőlem vársz útm
