– Igenis! – mondta az ajtóból Kálmánka.
– Olyan legyen a hőmérséklete, mintha frigid asszony pináján hűlt volna – utasította doktor Dömötör.
– Olyan lesz – ígérte Kálmánka, és azzal eltűnt a konyhában.
Doktor Dömötör, látva, hogy az asztaltársaság tagjai a velős csonttal való birkózást követően elpilledtek, s a rendőrkapitányt és a falu jegyzőjét már-már az alvás meg nem érdemelt jutalma kísérti, rosszallóan pillantott körbe. Tekintete végül a polgármesteren állapodott meg, akinek az arca a nehéz vacsora és a borok viszontagságai nyomán felfúvódott egy kicsit és bordó színűre változott.
– Rátérhetnénk a lényegre. Mindjárt reggel lesz – mondta a gyógyszerész bosszúsan, de legalábbis elégedetlenül.
A polgármester összeszedte gondolatait, és visszanyerte mél-tóságát.
– Azért a reggel mé
