– Ittak… – dohogott tovább doktor Dömötör. – Tudnak maguk mást is, mint inni?
A barna Ilonka kelt védelmére megszeppent földijeinek.
– Ne legyen igazságtalan hozzánk, doktor Dömötör – mondta. – Szomorú dolgokról beszélgettünk az előbb. Mindenki magába szállt egy kicsit.
Doktor Dömötör kiengesztelődött valamelyest, s további szavait már újra hozzám intézte.
– Egész este azon tűnődöm, hogy kicsoda is maga. Hogy miféle ember… Már ne haragudjon meg ezért rám, de igen vegyesek a benyomásaim… Először is, ugye, nőtlen? Pedig már nem fiatal ember. Semmi közöm hozzá, mondhatja, és megengedem, igaza van. Legalábbis részben. A házasság önmagában még nem érték. A rossz házasságtól pedig óvjon az Isten. De… De, kérdem én, vajon szociábilis-e, képes-e a társadalomba zökkenőmentesen beilleszkedni, a
