Ez a férfi az utolsó napunkon nem egyedül jött, hanem egy hasonló korú, jól öltözött nő társaságában. Későn állítottak be, s szinte lopva, mintha menekülnének valakik elől. Bizalmatlanul pislantottak körbe a csöpp kávézóban, amelynél meghittebb és barátságosabb helyet ebben a vasárnap esti órában a környéken úgysem találtak volna nyitva. Különösen a férfi látszott feldúltnak. De ki lehetett a nő? Feleség? Nővér? Az ajtó mellett ültek le. A férfi levette a bekecsét, de a nő csupán kigombolta a télikabátját, majd eligazította a szárnyait, hogy ne gyűrje össze, amikor leül. A férfi két deci bort rendelt, az asszony semmit. Madelaine lustán ment az asztalukhoz, s ringott a csípője, mint egy viharba került sajka. A nő olyan undorral mérte végig, ahogyan csak egy erényességébe fagyott vénasszony
