A fiatalember szavai leforráztak, az ellenállás úgy olvadt el bennem, mint zsír a napon. Az ajándékot szinte delíriumban vettem át a fiatalembertől, aki küldetését befejezvén, oly gyorsan távozott, mintha tűz ütött volna ki a szobában. Tilda azonban nyomban lefékezte serénykedését. Nagy önfegyelmet árult el, mert nem hogy nem nevetett ki, hanem még segített is Katus megműtött nyakát belegyömöszölni a nejlonzacskóba.
– A rohadt életbe!
Líviát nem érdekelte a liba pedigréje, ahogy a pénznek sem volt szaga a számára, s máris azon törte a fejét, miként viszonozhatnánk Ilonka néni hatalmas, ábrahámi áldozatát. Én nagyon jól tudtam, hogy holmi tiszteletbeli nagymamasággal Ilonka néni akkor sem érné be, ha lenne gyermekünk. Sem Lívia, sem én nem kételkedtünk abban, hogy Ilonka néni csupán szelí
