– Csak lassan és mindent sorjában – figyelmeztettem a kapitányt.
– Igen – mondta ő. – Csak lassan. Ahogy a mi falunkban mondjuk, csak lassan a testtel.
De a kapitány nyilván nem azért jött, hogy hallgasson. Előbb tehát rendet teremtett a belélegzett és a kilélegzett levegő áramai között, majd rátért jövetele céljára.
– Meglátja, minden a legnagyobb rendben lesz –mondta.
– Remélem.
– A szilveszter persze nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.Pedig a mi két Ilonkánk is hazajött. De csak doktor Dömötörnek örülhettek. Hiába, a betegséggel is úgy vagyunk, mint az autótolvajokkal. Akkor támad, amikor a legkevésbé várjuk.
– Ez bizony igaz – helyeseltem, hogy egy kicsit a kedvében járjak.
A kapitánynak tetszett, hogy egyetértek vele.
– Nem vagyunk mi mai gyerekek – mondta büszkén, s így
