– Egry József – mondtam végül.
– Mi? – kérdezte Lívia romantikahagyott hangon.
– Egy festő – mondtam. – Ő festette le ilyennek a Balatont.
– Ja – mondta Lívia. – Akkor menjünk vissza.
A zöldségben bővelkedő hideg vacsorát követően az „az ellenség bekerít, majd hátulról támad és ádáz küzdelemben győz” figurát játszottuk. Reggelre belázasodtam.
Ritkán betegszem meg, de ez most éppen jókor jött. Gyötört a félelem, hogy esetleg újra meg kell néznem a Balatont, s akkor mit találok ki Egry József helyett? A torokfájás és a láz, melynek megmenekülésemet köszönhettem, az ágyhoz kötött, de egyben ki is szolgáltatott Lívia gondos ápolásának. Fejem fölött egy nagyon vastag keresztgerenda nyújtózott. Elképzeltem, hogy leszakad. S ha leszakad, éppen a fejemre esik. Mondjuk, ha földrengés van. Márp
