– Kedves uram! – vette át a szót a polgármester. – Az a helyzet, hogy az ön birtokán a kútásók egy csontvázra bukkantak. Van róla fogalma, kinek a csontváza lehet?
– Honnan tudnám? – mondtam idegesen. – Lehet, hogy Decebálé.
– Decebálé? – húzta föl a szemöldökét a rendőrkapitány. – Ezek szerint ismerte az elhunytat?
– Dehogy ismertem! – válaszoltam talán kissé ingerülten. – A leghatározottabban állíthatom, hogy nem ismertem. Akár megesküdni is hajlandó vagyok rá.
Válaszomat mind a hárman kielégítőnek találták, s ezzel látogatásom hivatalos része véget is ért. A rendőrkapitány visszacsomagolta a lábszárcsontot, újra koccintottunk, s immár fesztelen hangulatban megebédeltünk a kocsma különtermében. A polgármester felsorolta összes búját-baját, ami engem végképp nem érdekelt, de nem akart
