Lívia energikus léptekkel jött vissza; akkor is céltudatosság látszott a mozgásán és a mozdulatain, amikor nem forgatott a fejében se nagy, se kicsi terveket. Céltudatosságának látszata még ma is megtévesztett néha, s olyankor alacsonyabb rendű lénynek éreztem magamat mellette, aki gyámolításra szorul és útmutatásra az élet rettenetes dzsungelében.
– Van egy tömegsírom – közöltem vele az új hírt azonnal, minden felvezetés nélkül.
– Ejha! – mondta Lívia, de az indulatszó jellegéhez képest meglehetősen színtelen hangon.
Ezután elmentünk ebédelni a belvárosba. Útközben beszámoltam neki t.-i kalandom részleteiről, s nem mulasztottam el kitérni a t.-i polgármester kétkulacsosságára sem. Azon kaptam magam, hogy a polgármestert a valóságosnál is förtelmesebb színekben festem le, holott ez a sz
