1 / Megérkeztek március utolsó napjai, az év első meleg napjai, a tavasz álhírnökei, mert utánuk minden esztendőben erős lehűlés következett.
A Gromeko-házban sietős útikészületek folytak. A lakók előtt, akik most többen voltak a zsúfolásig megtelt házban, mint veréb az utcán, úgy tettek, mintha a húsvéti nagytakarítást végeznék.
Jurij Andrejevics ellenezte az utazást. Nem állt útjába a készülődésnek, mert megvalósíthatatlan szeszélynek tartotta a dolgot, és remélte, hogy a döntő pillanatban úgyis meghiúsul. De az haladt előre, és közeledett a beteljesüléshez. Eljött az ideje, hogy komolyan beszéljenek róla.
A családi tanácson Jurij Andrejevics ismét elmondta kétségeit feleségének és apósának.
– Szóval ti úgy gondoljátok, hogy nincs igazam, vagyis elmegyünk? – fejezte be ellenvetéseit.
