Chapter 7

12805 Words

1 / Útközben, mivel egyre csak ülni kellett a szűk fülkében, úgy tetszett, hogy csak a vonat megy, az idő pedig áll, és hogy még mindig dél van. De már esteledett, mikor a fiákeres az orvossal meg a cókmókkal lépésben kikecmergett a Szmolenszki-piacon gomolygó irdatlan tömegből. Lehet, hogy úgy is volt, de az is lehet, hogy csak a későbbi évek tapasztalata rakódott rá az orvos akkori benyomásaira, de később úgy emlékezett, hogy már akkor is tömegbe verődtek az emberek a piacon, csak úgy, megszokásból, pedig nem volt miért tolongani, mert az üres standokon ponyva volt, sőt lakat is, és nem volt mit eladni az összemocskolt téren, amelyről már nem seperték el a szemetet, hulladékot. És úgy rémlett neki, hogy már akkor látott a járdán szorongó sovány, jól öltözött öregasszonyokat és öregemb

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD