1 / Meljuzejevnek hívták azt a városkát. A Feketeföldön volt. Sáskafelhőként állt a háztetői felett a fekete por, amit az átzúduló csapatok és fogatok vertek. Reggeltől estig özönlöttek mindkét irányban, a harctérről és a harctérre, és igazából senki se tudta megmondani, hogy van-e még háború vagy befejeződött.
Gombamód szaporodtak napról napra az új tisztségek. És mindennek őket választották meg. Őt, Galiullin főhadnagyot és Antyipova nővért, és még néhány embert az ő kompániájukból, csupa rátermett és világlátott nagyvárosit.
A városi önkormányzatban töltöttek be hivatalokat, politikai biztosként szolgáltak kisebb egységekben és az egészségügyi csapatban, és szabadtéri szórakozásnak, utolsó pár, előre fuss játéknak tekintették elfoglaltságaiknak ezt a váltakozását.
Zsivagót és Antyipo
