1 / Megállapodott a tél. Nagy pelyhekben dőlt a hó. Jurij Andrejevics hazaért a kórházból.
Lara kiment elébe.
– Megjött Komarovszkij – mondta letörten, rekedten. Az előszobában álltak. Larának olyan csüggedt volt az arca, mint akit megvertek.
– Hova? Kihez? Itt szállt meg?
– Dehogyis. Reggel benézett, és azt mondta, este eljön. Veled van beszéde.
– Minek jött?
– Nem értem egészen abból, amit mond. Valami olyasfélét beszél, hogy a Távol-Keletre igyekszik, s vargabetűt csinált, hogy beugorhasson Jurjatyinba, és találkozhasson velünk. Főképp miattad és Pasa miatt. Sokat beszélt kettőtökről. Azt állítja, hogy mind a hárman, vagyis te, Patulja és én halálos veszedelemben forgunk, és csak ő menthet meg bennünket, ha hallgatunk rá.
– Elmegyek. Nem akarok találkozni vele.
Lara sírva fakad
