1 / Hátravan még, hogy végigmondjam Jurij Andrejevics szűkszavú történetét, életének utolsó nyolc vagy kilenc esztendejét, amelynek folyamán, haláláig, egyre jobban megtört és tönkrement, egyre jobban kijött az orvosi gyakorlatból, és veszítette ismereteit, fecsérelte írói képességeit is, rövid időre kiemelkedett a levertség és elesettség állapotából, felbuzdult, visszatért a tevékeny élethez, aztán, a rövid fellobbanás után, újra visszahullt az állandó közönybe, nem érdekelte se maga, se semmi a világon. Ezekben az években elhatalmasodott rajta régi szívbaja, amelyet már régebben ő maga állapított meg, de arról fogalma se volt, hogy ennyire komoly.
A NEP-korszak kezdetére ért Moszkvába: az volt a szovjet korszakok legkétértelműbbje, legfonákabbja. Még soványabb, bozontosabb, elvadultabb
