DANIELESavanyú a szőlő
„Most a fogaim közé szorított szívvel, bátran kinyögöm: átkozottul, rémületesen fontos vagy nekem. Egy ilyen végzetes érzésnek akkora súlya van, hogy időnként kedvem támad futni tőle, vagy toronyugrást fontolgatok.”
(Vavyan Fable)
El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött. A szobámban az ablakból kémleltem a kápolna irányába. Esküszöm, elment az eszem, hogy ebbe belementem. Az arcom a tenyerembe temettem. Vajon kinyírnának a lányok, ha nem lépnék ki a szobámból? Elnéztem a gyülekező tömeget, ami a húgom és Katie szerint csak a szűk családi kör volt. Ott toporogva kicsit bántam az olasz vérvonalat. Belém ivódott, hogy nem bánthatok meg senkit. A család szent. Habár valóban nem voltunk sokan, azért szépen összejött a násznép. Istenem, essünk már túl rajta!
– Dani! – k
