DANIELEÉrtékes nászajándék
„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”
(Goethe)
Végre! Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor megpillantottam Katie-t, aki olyan volt, mint egy hófehérbe öltözött álom. A haja vörösesbarna hajzuhatagként omlott a vállára. A ruháját díszítő ékszerek csillogása elhalványult a kék szeme ragyogása mellett. Ahogy belépett a kápolna ajtaján, a kórus rázendített az Ave Mariára, nekem pedig az ajkamba kellett harapnom, hogy ne vigyorogjak, mint egy fajankó, mert felsejlett előttem az egykori Ava Max-os hasonlatom. Pár perc volt csupán, amíg mellém ért, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Le sem vettem róla a tekintetem, megnyílt ajak
