EGY ESTE AMERIKÁBAN
Halász tekintete acéltűként fúródott a hármas szekrény tükörlemezének közepébe, s valahol a köldöke táján feltépte a hasfal zsírpárnáit és petyhüdt izomrostjait. Minden ép, tiszta és egészséges volt benne. Egy térképész buzgalmával cserkészte be meztelen testének hepehupás tájait, megfordult, végigbarangolta a hátát, amelyet vöröses szőrbozót nőtt be a nyakszirttől a farcsontig. Semmi árulkodó jel. Sorra vette, ami számításba jöhetett még. A pálcikalábakat, a gyűrődéseket és cérnaszálvonalak szabdalta lúdtalpmezőket, két lecsüngő karját, amelyre a húst mintha csak úgy odaakasztották volna. Se var, se kelés, még csak egyetlen pattanás sem, ami gyanút kelthetne. És mégis rothadok. Amikor elkezdtek építkezni, azt mondta az anyja: legelőször a lelked rohad meg. Lopni fogsz
