SZÉP HISTÓRIA
Éjfélkor Denevéry Szilvia asszony fölkelt nádfonatú hintaszékéből, s megmosta arcát a tálban, melyben a mákfőzet hűlt. Holdtölte volt, szerda, augusztus 29-e. A telihold a temető gesztenyefái fölött nyugodott, s befogta hálójába az alvó várost. Valahonnan fülemülecsattogás hangzott, bár éppúgy lehetett titkos hívójel is; Denevéry Szilia asszony nem csodálkozott volna, ha az. Innen az erkélyről sokszor rajtakapta már a környék suhancait, amint a temető nem túl magas kőfala előtt őgyelegnek, aztán hipp-hopp, mintha csak lóra pattannának fel, átvetik magukat rajta, és eltűnnek a bokrok fekete szoknyaráncaiban; s persze katonákat is látott a kedvesükkel meg tisztes családapákat, de leginkább mégis katonákat, tele van velük a város, a bordélyházak alig győzik lányokkal, s főleg s
