MIRE LEHULL A HÓ
Három héttel ezelőtt bejött az asszony a szobámba egy vödör vízzel. Kikapta a szenesvödörből a lapátot, felcsapta vele a vaskályha ajtaját, és ráöntötte a vizet a lobogó tűzre. Ez délután fél kettő körül történt egy szerdai napon. Aznap már nem fűtöttem be. Magamra csavartam két pokrócot, és kiültem az ablakba. A fák bomlott koronája alatt leveleket sodort a szél a sárban. Ilyenkor, október végén még el lehet viselni valahogy a hideget. A falakból nem illant még el teljesen a nyári meleg, s ha jól felöltözöm, csak a kezem fázik. De az én koromban, nyolcvanon túl, a legnagyobb kánikulában is fázik az asszonyok keze.
Hanem másnap délután megint bejött az asszony a vödör vízzel, és eloltotta a tüzet. Igaz, mintha most nem lett volna olyan magabiztos, mint tegnap, megtorpant
