AZ UNOKATESTVÉR
Minden történet elsősorban önmagából érthető meg, csak azután a körülményekből, amelyek létrehívták. Ennyi magyarázattal azért tartozom. Mert az alább következő történetből sem a valóság hiányzik, hanem a habarcs, vagyis az idő, ami összetarthatná az elemeit.
Barátom, akitől ezt a történetet hallottam, rövid ideig évfolyamtársam volt az egyetemen, s most egy vidéki városka gimnáziumában tanít. Több mint tíz éve nem találkoztunk, először meg sem ismertem, amikor megszólított az utcán. Egyhetes tanfolyamra küldte a munkaadója, s éppen ebédelni indult, amikor meglátott engem kijönni az Egyetemi Könyvtárból. Némi tanakodás után a Lakatos utcai borozóban kötöttünk ki. Barátom eléggé megviseltnek vagy inkább riadtnak látszott, szóvá is tettem. Ekkor mondta el a történetét, s am
