Apám szerény tartásdíjat fizet az anyámnak. Szünidőben, amikor Angyalföldön lakom, ráadásképpen külön kosztpénzt fizet utánam, sőt olyankor zsebpénzt is kapok. Nem túl sokat persze, épp csak annyit, hogy választhassak: villamoson utazzak-e haza Angyalföldre, ha nála jártam, vagy inkább mozira költsem a pénzt. De ennél több már biztos, hogy nem telne a tisztviselői fizetéséből. Az új felesége megszokta, hogy jómódban él, a hatvani diákoskodásom szintén sokba kerül, ráadásul még nagyapámékat is támogatja olykor. Kézenfekvő tehát, hogy a hatodik utáni nyáron megkérdezi, nem volna-e kedvem egy kis szünidei munkához, én pedig lelkesen rábólintok.
Így kerülök Müller Andor fémárugyárába, ahol betanított munkásként rézszerelvény-alkatrészeket esztergálhatok pár hétig revolverpad mellett. A gépüze
