Elkészült az érettségi tablónk. A fényképeken természetesen mind Bocskai-dolmányt és aranyrojtos nyakkendőt viselünk. Akinek nem volt sajátja, az kölcsöndolmányba bújt. Megvolt a ballagás is. Zúgolódtunk, amiért az igazgató szerint sajnálatosan német Gaudeamus igitur helyett a tősgyökeresen székely Elmegyek, elmegyek-et kellett énekelnünk, és a gimnázium területét elhagyva, a napsütötte utcákon igenis rázendítettünk a Gaudeamus igitur-ra. Aztán már csak a felkészülés hetei voltak hátra. Komolyan vettem a tanulást. Otthon a szállásadóim lábujjhegyen kerülgettek, a kedvenc ételeimmel etettek, lesték minden óhajomat. Nem jártam már el sehová, a lányokat messze elkerültem, a P. Howardjaimhoz se nyúltam, naphosszat csak a tételeket magoltam, és máris nagyon meg voltam elégedve magammal. És ehhe
