1942 őszétől a lakásunkhoz lényegesen közelebb, egy Szent László úti kisüzemben dolgozom tovább, így valamivel több szabadidőm lesz. A társaság többi tagjához hasonlóan én is operabérletet váltok a karzatra. Zsuzsikával alig várjuk a tavaszt, de amíg Dunára nem szállhatunk megint, legtöbbnyire be kell érnünk – neki Emil, nekem néha egy orosz lányismerős oldalán – egy-egy összenézéssel vagy futó kézszorítással az Aida vagy a Bohémélet két felvonása között. Hétköznap esténként sokat olvasok, de a ponyvairodalmon már túl vagyok, most a repülés és a harcászat érdekel. Rendszeresen megvásárolom a Der Deutsche Sportflieger-t, amikor pedig magyarul is megjelenik Rommel Gyalogság előre! című első világháborús visszaemlékezése, azonnal megveszem a könyvet.
Készülök talán valamire a lelkem mélyén?
