A tolmácsolásba hamar belejövök, olyannyira, hogy magam is elcsodálkozom már néha. A finom modorú osztályos orvosnak, a nürnbergi Bauer doktornak, aki gyakran veszi igénybe a szolgálataimat, egyik nap például az osztrák konyhafőnökkel, Leóval van dolga, és kisül, hogy a Leo válaszaiból ő bizony alig ért valamit.
– Was sagt er, Herr Barabas? – szalad ki a Bauer doktor száján. Én meg észre sem veszem, hogy a sasorrú és csupa csont, szép szál Leo nem oroszul vagy pláne magyarul, hanem ízes Linz környéki dialektusban ugyan, de németül mondja, amit mond, és már fordítok is szépen németről németre.
Szóval, szerencsés fickó vagyok, nincs mese. Ami nyilvánvalóan gyanús is persze, de nincs kedvem gyanakodni. A hősi halál elmaradt, élek hát inkább, spekulálni meg minek. Meg aztán örökké csak nem t
