A brigádok munkateljesítménye látványosan javulni kezd, hamarosan élelmiszer-pótellátmány is érkezik, javul a hangulat. Az enyém már csak azért is, mert furcsa módon azt érzem, hogy végre a helyemen vagyok, és ebben nemcsak Alekszandra Szviridova élénk figyelme erősít meg, hanem Alekszandra Szviridova tényleges főnöke, Belov őrnagy, az operatív osztály vezetője is. Ő a kinevezésemkor rendelt ugyan már tőlem egy önéletrajzot, de személyesen még nem találkoztunk. Most viszont egyik délelőtt magához hívat bennünket.
Hófehér hajú, csontos öregember. Szviridovának biccent, engem végigmér.
– Szóval maga az – állapítja meg.
– Igenis – kapok a botom után, mert majdnem kicsúszik a kezemből, és ügyetlenül összecsapom a bokámat.
– Ne szórakozzon, mert elesik – figyelmeztet Belov. – Vigyázzon a bo
