Mi várhat még rám?
Romeltakarító szerencsére nem sokáig maradok, egy újonnan alakuló munkabrigád vezetője leszek, a közeli gépüzem betonalapozásait kell a magyarjaimmal elkészíttetnem. Protekciós munkahely, protekciós beosztás, szó se róla. Hogy a szerencsémet az orosztudásomon kívül kinek-minek köszönhetem, azt elvileg nem tudhatom, de abban nagyjából biztos vagyok, hogy nem a magyar táborparancsnok, Papp hadnagy keze van a dologban. A hadnagy úr tudniillik, aki egyébként úgy hadnagy, ahogyan én őrnagy vagyok (egy új fogolytársam megsúgta, hogy Voronyezsnél még mindketten legénységi állományú honvédként estek fogságba), eléggé leplezetlenül utál engem. Mintha bizony riválist látna bennem, és külön bosszantaná, hogy én ezen már csak nevetni tudok. A legvalószínűbb tehát mégiscsak az, hogy
