Bora
658 Words
– Bora, most már haza kell jönnöd.
A bátyám hangja határozott, de engem nem téveszt meg. Nyilvánvalóan valamije hiányzik, amit tőlem remél. Mondjuk egy kis pénz, amit eljátszhat.
– Nem rajtam múlik – mondom, és az ölembe ejtem a telefonomat. Gyorsan ki is hangosítom. – Amint vége ennek a tornának, hazamegyek. Pár napig nem látsz még, mi olyan sürgős?
– Hát nekem semmi. – Eléggé erőteljesen hangsúlyozza a névmást.
– Ja, oké.
– Viszont a nagymuttert bevitte a NAV.
– Ó. Hát biztos túl sokat haknizott feketén.
Mit mondjak, nem lepődtem meg. Sarolta biztosan benne volt x évvel (oké, talán évtizeddel) ezelőtt abban, hogy Kazimir feketén kapta a fellépési pénzt. Sőt mi több, szerintem Sarolta műsorvezetése is a szürke zónában mozgott.
– Hogy érted, hogy haknizott?
– Hát hogyhogy hogy. A fellépésekre gondolok. Műsorvezetés Bivalynádasdiban, ilyesmik.
– Tehát Saroltáról beszélsz?
– Naná. Miért, te? – kérdezem, és összeszorul a gyomrom.
– Hát én a kedvenc nagyanyádról.
– A nagyiról? – Jó ég, az anyai nagyanyámmal ez nem történhet meg! – Mit keres nála a NAV?
– Egyelőre ő keres valamit náluk, és tartok tőle, ha felgöngyölítik az összes ügyét, akkor nemigen jön haza ebben az életben.
– Te anyu anyjáról beszélsz?
– Bizony ám. Ki másról?
– Na várjál! Nagyira rászállt az adóhatóság, és szerinted vannak ügyei, amiket ha felderítenek, akkor annyi neki?
– Így valahogy. De én sem tudok semmit. Mindenesetre egy jó ügyvéd kell neki.
– Egy jó ügyvéd? Na azt talán még tudok keríteni.
Száguldoznak a gondolataim. Nagyi csak rám számíthat, már ha csak a normális családtagokat veszem számításba. Anyu világ körüli, világmegmentő, önmegvalósító utazáson vesz részt apámmal, a tesóm nem százas, a nagyapám pedig nem ért a hivatalos ügyekhez. Saroltáékra nem számíthat.
De eszembe jut valami.
– Barni, most nagyon figyelj. Meg kell keresned Kazimir gyerekét.
– Az őserdőben található. Vagyis, nem, várj: valami őslakosok között Bora Borán.
– Nem apára gondolok. Hanem a lányra. Aki hivatalosan nem a családunk tagja, tudod.
– Hűha, azzal kihúznám a gyufát Saroltánál. De miért kellene megkeresnem?
– Mert ha valaki, akkor ő biztos tud segíteni.
Ugyan homályos az infó, amit Saroltától kaptam a múltkor, de legalább egyszer az életben hasznát vehetném annak, amit tőle hallottam.
Miután elbúcsúzom a tesómtól, a páholy felé tartok. Eléggé remeg a lábam, mert ez már nem egy sima torna, ahogy ezt Ariel többször is elmondta. Ez az Australian Open. Itt egy páholyban ül az edző meg a csapattagok, hát mondjuk Arielnek itt nincs nagy csapata, megérkezett az erőnléti edzője, aki a masszőrje is, de még sosem találkoztam vele.
És a mögötte lévő páholyban ülhetnek a tornán részt vevő sportolók.
– Bora, oda ülsz, ahová szeretnél – mondta nekem a meccs előtt Ariel, és tuti megfogadnám a tanácsát, ha most felnézve nem azt látnám, hogy az egyik páholyban Tina ül, a másikban pedig néhány már kiesett, és még versenyben lévő versenyző. Nagy levegőt veszek.
Ez lesz Ariel elődöntője, és őszintén: csodálom, hogy idáig eljutott, annak fényében, ami az előző napokban történt. És itt most nem, vagy nem csak a titokban – és edzői utasítás ellenére – átszexelt éjszakákra gondolok.
A kártyámat ellenőrzi az egyik jegyszedő, amikor mellém lép egy kínai nő, fiatal, atletikus, ujjatlan topban van, és akkora a bicepsze, mint egy pasinak. Melegítőgatyában van, edzőcipőben, rövid hajában, bármily fura, egy rózsaszín tiarát visel. Rám mosolyog.
– Te vagy a felesége?
– Nos… – méregetem, és szeretném leolvasni, mi van a kártyájára írva, de a kezével mintha szándékosan takarná.
– Én pedig a gyúrója és egyben a jövendőmondója, Kim.
– Nos… – a szókincsem beszűkült. Jövendőmondó?
Itt valami tévedés lesz.
Kim előttem libeg el, és becsusszan Tina mellé.
Így aztán, bár nem tudom, helyesen teszem-e, egy kis tétovázás után inkább a másik páholyba nyitok be. Egy csomó teniszező pasi közé.
Remélem, nem okozok ezzel, hogy Arielt és Tinát idézzem, mentális blokkot Arielben.
Pár másodperc, és megjelennek melegíteni.
Ariel és James.
Testvérek, bár ezt rajtunk kívül kevesen tudják.
Ellenfelek, életre-halálra. Ezzel mindenki tisztában van.
- Writer
